Az Abszolútum megértése számos teológiai rendszer központi eleme. E téma tárgyalásához nemcsak az írott szóra kell támaszkodnunk, hanem szóbeli beszámolókra is.
Megvizsgálva a Szcientológia elképzelését az Abszolútumról, össze kell hasonlítanunk ezt azokkal az Abszolútumról vallott határozott elképzelésekkel, amelyek más teológiai rendszerekben fogalmazódnak meg.
IV.I. Személyes vagy személytelen létezés
A magasabb szintű létezés, vagyis az Abszolútum, személytelen természetű – ilyen a létezési állapota egyrészt a személyes szellemi lénynek, másrészt azoknak a teremtményeknek, amelyek a mindenható és örökkévaló én által játszott teremtési játszma eredményeként jönnek létre.
IV.II. Viselkedési folytonosság vagy folytonossághiány a fizikai univerzum (MEST) és a szellemi lény között
Bár ez a probléma nem merül fel általános formájában, és nincs jelentősége a szellemi gyakorlatban, nagy valószínűséggel fel kellene ismerni, hogy a teremtő és a teremtett világ között (mely utóbbi anyagból, energiából, térből és időből – angolul matter, energy, space és time – áll, ezért rövidítve MEST-nek nevezik) megszakadt a kapcsolat, azaz nem létezik közöttük fokozatos folyamatos átmenet. Az Abszolútum (amennyire ez az absztrakció gyakorlati szempontból érdekesnek számít) egy immanens esszenciának tekinthető, amely a Szellemi Lény által elérhető, és ez az eredmény vár bárkire, aki a Teljes Szabadsághoz vezető Híd személyes ösvényén halad.
IV.III. A kinyilatkoztatás problémája a Szcientológiában
A Szcientológiában a kinyilatkoztatást egyszer és teljes mértékben adja meg egyetlen személy, L. Ron Hubbard személyisége, élete és anyagai. Így az egyház tagjainak az a feladatuk, hogy tanulmányozzák és alkalmazzák Hubbard üzenetét. Ez az alapja annak, hogy folyamatosan az ő kijelentéseire és anyagaira utalnak. A Hubbard-szövegek funkciója és szerepe a lelkészek és az egyháztagok által végzett prédikációban, szolgálatban és mindennapi gyakorlatban nem más, mint a kinyilatkoztatás.
IV.IV. Az Abszolútum verbális és nemverbális megértése
A Szcientológiában jellemző az Abszolútum nemverbális megértése, az apofatikus teológia szerint. Az Abszolútum apofatikus jellegű értelmezése kapcsolódik a Szcientológia spirituális tradíciójának formális gyakorlati jellegéhez, amely inkább vázolja, hogy hogyan lehet ezt elérni, és nem leírást ad róla. A magasabb tudati szintekre való utazás – amely formailag szigorúan előírt – egyedileg jellemző az apofatikus teológiára. Tipikusan az apofatikus teológiára utal az a vélelem is, hogy a magasabb tudati szinteket alapvetően lehetetlen szavakkal leírni. Ezenkívül feltételezés szerint a szavak csak eltorzítják az Abszolútum élményét. Tehát a Szcientológia klasszikus példa egy apofatikus vallási rendszerre.
Mihail A. Szivercev, Ph. D.
Moszkva
1995. július
