A spirituális üzenet felépítése számos összefüggő motívumból bontakozik ki. Az üzenet személyesen minden egyes egyénhez szól, és az út – a Híd – minden formálisan megjelölt szakaszán az üzenet motívumai új mélységet és teljességet érnek el.
A vallási rendek tagjainak gyakorlata különleges üzenetek speciális motívumairól való intenzív elmélkedésből áll. Bizonyos keresztény vallási rendek intenzív meditációt folytatnak Jézus Krisztus életének kulcsfontosságú eseményeiről. A Krisztus szenvedéstörténetének különféle epizódjairól való meditálás célja a belső átalakulás és megtisztulás, illetve az, hogy a meditáló teljesen átadja magát Krisztus kezébe. Ilyen típusú személyes gyakorlat létezik bizonyos szufi vallási rendekben. Hasonló példákat lehet találni sok vallási kultúrában. A közös feltétel, amely lehetővé teszi a belső megtisztuláshoz és átalakuláshoz vezető utat, a spirituális üzenet különleges motívumainak struktúrája.
Megvizsgálunk két témakört, amelyek jellemzőek a Szcientológia spirituális üzenetére.
III.I. Az ember bukása, a bukás tudatosulása (katasztrófa), önátalakítás: egy hős személyes utazása
Az ember bukására egyetemes katasztrófaként tekintenek, amely azt okozta, hogy a személy elfeledkezett igazi erőteljes és végtelen önmagáról. A végtelenül erős és erőteljes én, aki teret és időt teremtett, a saját teremtményeitől való függőségbe süllyedt. A Szcientológia spirituális üzenetében sokféleképpen megjelenő központi motívum a következő: „a teremtő, aki saját teremtményei rabszolgája lett, és elvesztette szabadságát”. Az e veszteséggel kapcsolatos tudatosság egyszersmind az első lépés a felszabaduláshoz. Ebből következik annak szükségessége, hogy legyen meg a tudatosság minden katasztrófáról, amely több millió évnyi létezés során történt. Az a követelmény, hogy valaki több millió évre a saját személyes létezéseként gondol, tipikus.
A bukás–tudatosság–felszabadulás motívumának második jellemzője annak hősi megjelenése a Szcientológia üzenetében. A hősi motívum azt jelenti, hogy az új erőteljes és örökkévaló én felkutatása először is személyes erőfeszítések eredménye az utat követő – a Hídon átkelő – személy részéről. Eredetileg és lényegileg az ember alapvetően jó – ez a Szcientológia hitvallásának egyik alapvető elve. Az összehasonlítás kedvéért hangsúlyozni kell, hogy ez a világosan kifejezett álláspont pontosan az ellentéte a keresztény üzenetnek, amely azt hangsúlyozza, hogy az ember kezdettől fogva tökéletlen és bűnös, és emberi erőfeszítéssel lehetetlen helyrehozni. (Idézzük fel a formulát: ahogy lehetetlen, hogy a párduc megváltoztassa a foltjait, és lehetetlen, hogy a meghajlott fa kiegyenesedjen, ugyanúgy lehetetlen, hogy valaki személyes erőfeszítés által megszabaduljon eredendő bűnösségétől és romlott természetétől.) Hősként tekinteni az emberre, vagyis az a meggyőződés, hogy az ember eredendően jó, és a saját erőfeszítései segítségével, illetve tanároktól és különleges gyakorlatból jövő emberi segítséggel visszatérhet eredeti erőteljes állapotába – ezt a kereszténységben mindig is pogányságnak tekintették. Anélkül, hogy részletes tárgyalásba bocsátkoznánk a kereszténység és a Szcientológia üzenetének különbségeiről, erre a konkrét eltérésre figyelmet kell fordítani, mert ez a nehézségek egyik forrása a Szcientológia üzenetének terjesztésében olyan kultúrákban, ahol a kereszténység uralkodik.
Elemzésünkhöz azonban azért fontos az összehasonlítás, hogy hangsúlyozzuk a következőket: a bukás, a bukás tudatosulása és a felszabadulás egy személyes utazásnak tekinthető, amely során a hős átkel a Hídon a teljes személyes megszabadulásba. A hosszú gyakorlat, amely elvezet a hosszú ideje, évmilliókon keresztül tartó személyes létezés tudatosságához (és a saját én felidézéséhez), és a hős személyes útja (utazás) ellentétes a keresztény üzenet által kínált személyes úttal és személyes öntudattal. A Szcientológia üzenetének motívumai a vallási szolgáltatás során realizálódnak, amelynek szintén motívumos struktúrája van.
III.II. Vallomás, önmegértés, megváltás:
a vallási szolgáltatás útja
A Szcientológiában, mint bármely erős vallási kultúrában, illetve vallási rendben, a prédikáció fontos eleme a vallási szolgáltatásnak. Mindazonáltal a Szcientológiában nem találjuk meg azt a térítői buzgalmat, amely sok hagyományos vallásra jellemző. Ellenkezőleg, a Szcientológia egyike a kevés olyan vallásnak, amely megengedi követőinek, hogy másik vallást gyakoroljanak. A Szcientológia ugyanakkor egy teljes vallás, és a tagjai minden más hitet kizárva gyakorolják a Szcientológiát. Néhányan főként családi, társadalmi vagy kulturális okokból tartják meg tagságukat egy másik vallásban. Ezért jelenik meg egy-egy Szcientológia-szolgáltatás kapcsán a vallomás – személyes tapasztalatokról szóló beszámoló –, amikor ez a külvilághoz szól, és állandóan hangsúlyozza a személyes tapasztalat racionális szempontjait.
A Szcientológia egyike a kevés olyan vallásnak, amely megengedi követőinek, hogy másik vallást gyakoroljanak. A Szcientológia ugyanakkor egy teljes vallás, és a tagjai minden más hitet kizárva gyakorolják a Szcientológiát.
A vallomás racionalitása egy olyan önmegértési technikát sugall, amely részletesen ki van dolgozva, és – ami még fontosabb – alkalmazásban van: önmagunk megértése olyan egyénként, akinek személyesen tapasztalata van arról, hogy saját végzete már évmilliók óta folyamatban van; és önmagunk megértése örökkévaló és mindenható énként.
A vallomás és önmagunk megértése megváltást idéz elő. A megváltás úgy értendő, hogy stabil tudatosság saját igazi természetünkről, és minden belső szellemi akadály (engramok) eltávolítása, amely elzárja a mindenható és örökkévaló én megfelelő tudatosságát, azaz a megváltás nem más, mint tudatosulás és saját szellemi azonosságunk megtalálása.
Bármely vallási kultúra spirituális üzenetének felépítése csak az Abszolútum megértésével összefüggésben érthető meg helyesen. Ez elvisz minket egy témához, az Abszolútum eszméjének újraélesztéséhez, ami jellemző a Szcientológiára.
