Bár a Szcientológia nem minden tagjának (ez nyilvánvalóvá vált a számos beszélgetés és interjú során) meggyőződése, hogy különleges teológiai rendszer található a Szcientológiában, mindazonáltal létezik legalább két alapvető formális attribútum, amelyek egy teológiai rendszer meglétére utalnak. Először is, egy karizmatikus vezető szerepe az egyház megalapításában, másodszor pedig fejlett vallási hitelvek és szent tudás létezése, amelynek van egy ezoterikus és egy exoterikus összetevője.
I.I. A karizmatikus vezető
Az alapító, L. Ron Hubbard munkássága képezi a Szcientológia dogmáinak és megszervezésének alapját. Hubbard munkája a mértékadó szöveg, amelyet mindig követnek, és amelyet folyamatosan tanulmányoznak. A egyház belső önrendelkezésén keresztül Hubbard írásai a szentírás szerepét játsszák. A karizmatikus vezető ezáltal a fő szövegek szerzője. A második indok, hogy Hubbardot karizmatikus vezetőnek tekintsük, az a hit az egyház tagjaiban, hogy Hubbard volt az első ember, aki megtalálta és végigjárta a valódi szellemi azonossághoz vezető utat. Tehát a többieknek nem kell mást tenniük, mint követni Hubbard útját, és újraélni Hubbard tapasztalatait, ami potenciálisan bárki által megvalósítható.
Fontos hangsúlyozni egy alapvető különbséget a mozgalom karizmatikus alapítója és követői között. Hubbard számára az utat saját karizmája nyitotta meg. A követők számára ehhez mélyreható tanulásra van szükség az írások iránymutatása segítségével.
Az írások célja, hogy az egyén szellemi azonosságot érjen el, és megváltoztassa öntudatát.
Az írások célja, hogy az egyén szellemi azonosságot érjen el, és megváltoztassa öntudatát. Hangsúlyozni kell, hogy azt a folyamatot, ahogy az öntudat új szintjei elérhetők, Hubbard nagyon pontosan leírta, és részletesen szabályozta. Azt találjuk, hogy fontos hangsúlyozni, hogy az eljárásmódok követésére vonatkozó részletes szabályozás és felhatalmazás fontos módja bármiféle egyházszakadás megelőzésének. Az egyedül hiteles írások rendkívül egyszerűen, ámde hatékonyan kizárják új értelmezési módok lehetőségét. Fennáll az a meggyőződés, hogy Hubbard személyes tapasztalatai a teljes igazságot feltárták. És ezek a személyes tapasztalatok összekapcsolódnak a valódi szellemi azonosság elérésének technológiájával. Eltérően Hubbard egyszeri, egyedi élményétől (amely mintaként szolgál), mások élményét tartalom szempontjából az önazonosítási szint megváltoztatására szolgáló technológia adja. Hubbard tapasztalatainak tartalma (egyfajta technológiai értelemben) lényegében univerzális és megismételhető természetű. A Szcientológia Egyház küldetésének célja az, hogy mindenkinek, aki belső késztetést érez, hogy elérje a szellemi azonosságát, megadja a lehetőséget, hogy végigmenjen az úton, amelyet Hubbard megnyitott.
Mik a Szcientológia-mozgalom karizmatikus vezetőjének fő jellemzői, amelyek biztosítják annak alapját, hogy vallási vezetőnek lehet őt tekinteni?
Először is, a mozgalom alapítója szellemi esszenciákat fedezett fel, olyan szellemi tudást, amely minden emberre vonatkozik.
Másodszor, ennek a tudásnak a segítségével az alapító kifejlesztett egy módszert a személyes megváltásra.
Harmadszor, a vezető által megszerzett tudás teljes volt, és bármilyen kiegészítése lehetetlen: bármiféle kiegészítés csak torzítaná a tudást, és ártalmas ismeretté alakítaná át. Ebből következik, hogy különleges felügyeletre van szükség, hogy biztosítsák az alapító instrukcióinak pontos követését.
Negyedszer, az alapító személyes tapasztalatainak és személyiségének szoros egysége, amely jelen van a szövegekben és videofelvételeken, átalakítja a követő belső világát, átalakítja a követő identitását, és azt eredményezi, hogy stabilan felismeri saját spirituális és halhatatlan természetét.
Ötödször, a mozgalom alapítója nem pótolható semmilyen más személlyel. Ezért a Szcientológia Egyház bármely tagja által elért nagyon magas szellemi szint sem teremt alapot az alapítói státus magának követelésére, hogy a tanok más változatát vezesse be; ennélfogva senki nem követelheti magának az alapító tekintélyét és hatalmát.
Hatodszor, az alapító által megformált spirituális üzenet alapján létrejön egy vallási rend, amelyben a tag helye a hierarchiában kizárólag az általa elért szellemi állapottól függ, valamint a szellemi gyakorlat maradandóságától a renden belül.
Hetedszer, a szolgáltatások a Szcientológia Egyházban az alapító írásain alapszanak, valamint azoknak a tagoknak a beszámolóin, akiknek az életét az egyház és az alapító művei segítették.
Így a mozgalom alapítója, a karizmatikus vezető, megváltóként jelenik meg a követői számára, illetve a karizmatikus vezető teljes egyéni és szellemi önmegismerést kínál. Más szóval, a vezető, a Szcientológia alapítója mind a vallási tanítások forrása, mind a vallási mozgalom alapítója.
I.II. Szcientológia: a vallási tanítások és a szent tudás
Több alapvető motívum a Szcientológiában arra késztet minket, hogy a Szcientológia tanait vallási jellegűnek tekintsük. Mindenekelőtt az, hogy a személynek a szellemi és örök lényeg fogalmával kell azonosítania önmagát.
A következő motívum a történelem, illetve egyetlen esemény (egy katasztrófa), amely azt okozta, hogy az ember elfelejtse igazi természetét, vagyis az igazi örökkévaló én természetes módon vagy szándékos gonosz erők révén bekövetkezett rabszolgasága, ami a vallási tanok klasszikus eleme.
Az anyag, az energia, a tér és az idő forrása az erős és örökkévaló én, aki elvesztette mindenhatóságának tudatosságát, és saját teremtményeinek fogságába esik.
Egyes beszámolók azt sejtetik, hogy ez az énre vonatkozó feledés az örökkévaló én tevékenységeinek és alkotásainak eredménye. Más beszámolók (amelyek kevésbé világosak) úgy írják le ezt, mint személyes saját gonosz akarat eredményét, amely katasztrófát okozott a lakott univerzum egy jelentősebb részén.
Legyen szó bár gonosz akarat hiányáról vagy egy gonosz teremtő jelenlétéről, a vallási ontológia klasszikus motívumát látjuk, a bukással és az egyén korábbi szellemi erejének elfelejtésével, továbbá magának a katasztrófának az elfelejtésével.
Az a tudás, ami valaki saját végtelen múltjára, olyan múltbeli eseményekre vonatkozik, amelyek számos korábbi létezése során történtek vele, nem egyszerűen tudás. Ez szent tudás, amely visszaadja a személynek a megértést a valódi kozmoszbeli helyéről, és lehetővé teszi számára – miközben igyekszik megérteni a korábban átélt katasztrófákat, egészen a fő katasztrófáig, amelynek kozmikus jelentősége volt –, hogy felelevenítse a valódi tudást önmagáról. Így a Szcientológiában hosszú távú tanulással megszerezhető tudás és a saját múlttal kapcsolatos tudatosság olyan felszabadító tudás, amely megváltást hoz.
A szent tudás megváltoztatja és átalakítja a személyt, aki befogadja ezt a tudást. Az, hogy valaki eléri saját valódi identitását, az engramok megsemmisítése után következik, amelyek az önmagára vonatkozó hamis tudás, azaz hamis identitás formájában jelen lévő akadályok. A belső akadályok megszüntetése, amelyek saját igaz örökkévaló énjének megértését gátolják, egy auditor – valaki, aki meghallgat (a latin audire = „meghallgatni” szóból) – segítségével történik, aki egyidejűleg lelkész és a szent tudáshoz vezető út őrzője. A kérdések és válaszok technikája az auditálásban emlékeztet a szent tudás elérésének olyan szokásokban jellemző módszerére, amelyek azt vallják, hogy egy tanítványt (vagy igazságkeresőt) a valódi tudatosságnak csak a küszöbéig lehet eljuttatni. Maga a tudatosság és a dolgok valódi természetének megértése olyan valami, amit a keresőnek egyedül kell megtalálnia. (Az igazi én megértéséhez vezető hasonló technikákat találhatunk Loyolai Szent Ignác „szellemi gyakorlataiban”, a keleti spirituális iskolákban, a zen buddhizmusban – kóanok –, valamint a haszidista történetekben.)
A fenti párhuzamok alapján, anélkül hogy csökkentenénk a Szcientológia szellemi hozzájárulásának egyediségét a világ szellemi élményeinek kincsestárához, bizonyosak lehetünk először is abban, hogy a Szcientológia vallási alapokon nyugszik, másodsorban pedig, hogy a Szcientológia szellemi potenciálja nemcsak mint vallási mozgalom, hanem mint vallási rend is megmutatkozik. Az utóbbi különösen fontos, mert vallási rendek megjelenése vagy szervezeti kérdések, vagy vallási és oktatási természetű kérdések megoldásának eredményeként lehetséges. A vallási rend tisztán szervezeti problémák megoldásaként – ahogy a vallási mozgalmak története mutatja – rövid életű, míg azok a rendek, amelyek pontosan megformált szellemi oktatási technológia köré szerveződnek, maradandónak bizonyulnak. A jezsuita rendet lehet említeni példaként, amelyet az alapítója, Loyolai Szent Ignác „spirituális gyakorlatok végzése” végett hozott létre. A spirituális, vallási gyakorlat következtében lehetséges, hogy a vallási rend képes megoldani számos gyakorlati problémát. A jezsuita rend stabilitásának alapja a hibátlan következetesség a „spirituális gyakorlatok” technológiáját illetően. Hasonlóképpen, a Szcientológia Egyház rendjének belső magja a valódi én megtalálására szolgáló különleges szellemi technológiának köszönhetően rendelkezik stabilitással, amely a vallási dogmák és a szent tudás központi eleme. Tehát a szent tudás megőrzésének problémája a Szcientológia Egyház működésének egyik fő eleme.
