1. A thetán elméleti megalkotása rituális következményekkel is jár. Minden fenntartás mellett is valódi thetánkultuszról beszélhetünk, tekintve, hogy a thetán fogalma az az elképzelés, amely magának a Szcientológiának az egyediségét biztosítja. Más szóval: a liturgiai formalitások, a vallási szertartások, a lelkészek, a szimbólumok stb. mind csupán kiegészítő kellékeknek mondhatók a thetánhoz képest, miközben a thetán felismerésének rítusa (ez az „auditálás”, amelyről később még beszélek) alapvető. Ezeket a „kellékeket” tekinthetjük a keresztény vallásból kölcsönvettnek is, bár a Szcientológia hajlamos az „összehasonlítható vallástudomány” irányába menni.
Ezek valójában nem két különböző forrásból erednek, mert az „összehasonlítható vallástudomány” csupán nem európai vagy kereszténység előtti kulturális megnyilatkozások öntudatlan leszűkítése a keresztény vallási tematikát megelőzően (legalábbis abban, ahogy Hubbard az „összehasonlítható vallástudomány” kifejezést használja). Ami azt a keleti jelleget illeti, hogy a vallási téma a thetánt (önmagunk) hangsúlyozza, nem pedig Istent vagy valamilyen emberfeletti erőt, a Szcientológia fenomenológiai értelemben igenis érvényesnek és legitimnek tekinthető, egyrészt az „isteni” jelleg miatt, amivel a thetánt felruházza (mert az igenis emberfeletti), másrészt a formális és lényegi analógiák miatt, amelyek más (különösen keleti) vallásokkal, de magával a kereszténységgel összevetve is megfigyelhetők.
Mindenesetre a Szcientológia-szertartások között megtaláljuk a névadást (keresztelés helyett), az esküvőket és a temetéseket, az arra irányuló gyakorlatok mellett, hogy felismerjék a thetánt és ennek univerzális kapcsolatait (főként az auditálás, részben az egyházi szertartás keretében).
2. Az auditálás fenomenológiai értelemben egy beavatási rítus, bár a Szcientológia vallás minden szintjén gyakorolják. Ez a bevezető rítus a Szcientológiába, ahol az egyén először szerez tudomást a thetánról. A szubjektív megítélés a Szcientológiában különböző lehet a vallási fenomenológia objektív megítélésétől: a Szcientológia írásaiban az auditálást inkább „lelkészi tanácsadásként” írják le, nem rítusként (hogy a keresztény valláshoz hasonlítsuk); egy lelki tanácsadó tevékenységéhez hasonlóként (bár ez a katolikus gyónás körén belül van), az inkább „szentségszerű” tevékenységekhez képest, amelyeket egy pap végez. Ez azért van, mert mindenkinek képesnek kell lennie önmagát thetánként ismerni, és ezt szubjektíven tudni. A folyamat kissé emlékeztet a pszichoanalitikus kezelésre, de a szcientológusok jobban szeretik zen gyakorlatokhoz hasonlítani.
Az auditálási rítust rögzített időtartamú „ülésekben” végzik (rituálé, mint említettük). A lelkészt „auditor”-nak nevezik; azt, akit auditál, „preclear”-nek. A auditálás terminológiájából, amennyire csak lehetséges, el van távolítva mindaz, ami beavatási rítusra utalna, mintha nem beavatási rítus lenne, hanem kötetlen tanácsadás, bár katartikus céllal. A beavatott megjelölése a „preclear” szó jelentésében – valaki, aki még nem Clear, de erre törekszik – újra felmerül.
A beavatás fokozatos, mint az ősi misztikus vallásokban és magában a kereszténységben is, ahol a tökéletesség fokozatosan jön létre: keresztelés, bérmálás, oltáriszentség; hasonlóan a kereszténységbe való belépéshez, ennek megerősítéséhez és az úrvacsorázók közé való felvételhez, amely szintén fizikailag egyesíti az emberi testet Krisztus testével.
A folyamat, amely a preclear első szintjétől eljuttat a Clearig és azon túl, felszabadító folyamatként van elgondolva, és a „release” szót használják egy olyan személyre, aki épp végighalad ezen a folyamaton, amelynek minden egyes lépését egy „release-fokozatnak” hívják, egészen a Clear állapot eléréséig.
A Clear lenne a „szent”, illetve „szent”-jelölt. A szcientológusok szívesebben hasonlítják a buddhista arhathoz („tiszteletre méltó”) és a bódhiszattvához (olyan személy, aki elérte a Buddha állapotot, mégis a világban marad, hogy segítsen másoknak is elérni ezt). De a Cleart egy „számítógép” analógiájában is lehet értelmezni, abban az értelemben, hogy megszerezte az arra való képességet, hogy szenvtelenül (érzelmi viharok nélkül) megoldjon bármilyen problémát, ha minden adat rendelkezésre áll. A számítógép képét gyakran használják a Szcientológiában – amelyet „az űrkorszak vallásaként” határoznak meg.
Beszélnek a Hubbard által feltalált „elektrométerről”, amelyet az elektronikát használó modern kor liturgikus eszközének is tekinthetünk. Ez egy elektronikus mérőeszköz, amely objektíven jelzi a lelki gyötrelmet és az ezt követő felszabadulás mértékét, amelyet a preclear egy auditálási ülésben elér.
A Szcientológia-prédikáció, amely a szertartás lényegi részét alkotja, nem fogalmaz meg dogmát, és nem fenyeget pokolszerű büntetéssel, hanem egyfajta racionális gondolatsor.
3. A Szcientológia-egyházak által nyújtott vallási szertartások nem nagyon különböznek az Amerikában működő különféle protestáns felekezetek szertartásaitól. A szcientológusok egyedisége nem annyira a formában, hanem a tartalomban jelentkezik. A Szcientológia-prédikáció, amely a szertartás lényegi részét alkotja, nem fogalmaz meg dogmát, és nem fenyeget pokolszerű büntetéssel, hanem egyfajta racionális gondolatsor. A dogmákat Hubbard axiómáival helyettesíti, és az egyetlen „fenyegetés” az, hogy „az élet pokollá válik”, amennyiben elmulasztják alkalmazni a Szcientológia alapelveit. A Szcientológia-szertartás magában foglal egy imát is, egyfajta kérelmet egy emberfeletti hatalomhoz, amelyről úgy hiszik, hogy képes teljesíteni a kéréseket. Ez a Szcientológia liturgiai kézikönyveiben javasolt tevékenység arra kéri az Univerzum létrehozóját, hogy 1. tegyen képessé minden embert, hogy megértést érjen el saját szellemi természetéről, és megismerje az Univerzum forrását, a „teljes szabadság” elérése céljából (az imát úgy hívják: „Ima a teljes szabadságért”); 2. őrizze meg az emberi jogokat, hogy mindenki abban hihessen, amiben akar, szabadon gyakorolhassa vallását, és ne legyen háború, szegénység és szükség. Az ima végén egy „Ámen” hangzik el, ahol Istent nyíltan megnevezik: „Adja Isten, hogy így legyen.”
4. Az esküvő és a temetés, amelyek többféle formában is megjelennek a Szcientológia liturgiájában, nem a thetán feltételezett szükségleteiből fakadnak. Csak az újszülött névadó szertartásánál – amely ugyanazt a szerepet tölti be, mint a keresztelés a keresztény vallásban – találjuk úgy, hogy a Szcientológia írásai szerint a funkciója közvetlen kapcsolatban van a thetánnal.
Íme a szöveges magyarázat a szertartáshoz: „A névadó szertartás fő célja, hogy segítsen a thetánnak orientálódni. Csak nemrég vette át az új testét. Tudja, hogy az övé, és hogy ő működteti. De soha nem mondták meg neki, hogy mi a teste identitása. Tudja, hogy van körülötte jó néhány felnőtt test, de még nem mondták meg neki, hogy vannak bizonyos felnőttek, akik gondoskodnak majd a testéről, amíg az annyira meg nem nő, hogy ő képes lesz teljes mértékben irányítani.” Más szóval, ez az a rítus, ahol a thetánnak bemutatják a testét, a szüleit, a keresztszüleit és a gyülekezetet.
5. Összhangban vallásos természetével, a Szcientológia használ különféle megkülönböztető jeleket – például az egyház lelkészei által viselt és az egyházakban megjelenő Szcientológia-keresztet –, amelyek azonnal közlik, hogy vallással van dolgunk.
