1. A keresztény kultúrában az alapvető vallási értékekre vonatkozó hitelvek egészét teológiának nevezik, mert minden Isten és az isteni Akarat ismeretéhez kapcsolódik. Itt a Szcientológia kifejezés és fogalom jelenik meg a „teológia” helyett. Isten (teo-) tanulmányozása (-lógia) helyett itt a tudás (szciento-) tanulmányozását (-lógia) látjuk. Ám mindkét esetben a tudás számára kitűzött valódi cél az abszolútum; és ez a „tudás” tényleg abszolút. Bár úgy tűnik, hogy tanulást és alkalmazást igényel, ez spirituális tevékenység, és túllép a fizikai univerzum empirikus ismeretén, bár képesnek tartják rá, hogy abba is beleavatkozzon.
A Szcientológia hitelvi tartalma tehát a befelé tekintési tendenciából származik; ez megtalálható abban a keresztény törekvésben, hogy keresd „Istent önmagadban”, ami jellemző a misztikus mozgalmakra. A Szcientológia Egyház azt veti fel – és ez megfogalmazódik a kaliforniai alapokmányában –, hogy „a legjobb bizonyíték Isten létezésére az az Isten, amelyet az ember saját magán belül megtalál”. Mindazonáltal a Szcientológia belülre irányuló kutatásának explicit és implicit modellje a védikus vallás folyamatát követi, amely az Upanisádról folytatott meditációval kezdődött.
Az Upanisád modell így épül fel: az univerzum lényege, a Brahma, azonosul az ember lényegével, az atmannal; így az ember úgy léphet kapcsolatba az univerzummal, hogy elismeri saját atmanját, anélkül hogy felvenné a kapcsolatot az istenekkel, akik, mint bármely többistenhitű vallásban, magát az univerzumot alkotják, annak különféle formáiban és megjelenéseiben. A Szcientológiában az atman helyett a thetán tölti be a „megváltoztathatatlan lényeg” funkcióját, amely túlmutat bármilyen lehetséges formán.
A thetán fogalma alapvető a Szcientológia vallásban, ahogy a lélek fogalma is az a keresztény vallásban.
2. A thetán fogalma alapvető a Szcientológia vallásban, ahogy a lélek fogalma is az a keresztény vallásban. De mivel különbséget kell tenni a thetán és a lélek fogalma között, a Szcientológia létrehozott egy új szót, a thetánt, amely alkalmasabb egy új vallás számára.
Az új szó megoldást ad két ellentétes szükségletre: 1. teljes megújulást érni el, amely mentes minden korábbi szemantikától; ezért lett kiválasztva egy nem létező szó, amely minden létező nyelven jelentés nélküli; 2. a kitalált önkényesség korlátozása, hogy az új szó ne legyen jelentés nélküli, még ha nincs is jelentése a létező nyelveken. Összefoglalva, kívánatos volt az új szónak olyan szükségességet adni, amely áthidalja a kicselezhetőséget. A görög théta betűre esett a választás, amely önmagában nem jelent semmit. Ez a theosz (isten) és a thümosz (lélek) első betűje, és egy olyan szót alkottak ebből a szógyökből, amely hangtanilag hasonló az indiai atman szóhoz.
Az atman és a thetán közötti morfológiai kapcsolatot, amelyről objektíven úgy vélnénk, hogy a másodiknak az elsőből való származtatása miatt van, a Szcientológia ehelyett úgy tekinti, hogy a hubbardi fogalom indiai előfutáráról van szó; így a Szcientológia-könyvekben azt találjuk: „Az Upanisádban lévő örök elpusztíthatatlan önvaló (atman) a thetán Szcientológia-beli fogalmának korai előfutára.”
3. A Szcientológia követi az Upanisád modellt, azzal a céllal, hogy befelé tekintve pontos kapcsolatot találjon az én és az univerzum között: „Apránként, miközben a thetán halad az önmagáról való tudásban, növekszik az arra való képessége, hogy kapcsolatba kerüljön az egyetemes erőkkel (dinamikák), amelyek a valamivé válás szintjén működnek (szemben a levés szintjével, ahol a thetán felismerhetővé válik).”
A dinamikák száma nyolc, és ezek késztetések az egyén túlélése felé önmagaként; a szexen és a családon keresztül; a csoporton keresztül (amely egy kisebb közösségtől az országig terjed); az emberiségen keresztül; életformákon keresztül (állatok és növények); a fizikai univerzumon keresztül; a szellemi univerzumon keresztül – ezt szimbolizálja a théta betű, például a thetánban –, vagyis szellemi lényként; és a Legfelsőbb Lényen keresztül.
4. A thetán és a nyolc dinamika közötti kapcsolatnak vannak pszichoszomatikai, etikai, paratudományos és rituális következményei. A Szcientológia szempontjából ezt a kapcsolatot úgy lehet leírni, hogy a káosz csökkentése a rendezett valóság irányába, amelyet a thetán képez. Az egészet megérthetjük pusztán történelmi-vallási szempontból is, megtalálva bármely vallás jellemző funkcióját, ahogy metatörténelmi értéket tulajdonít a történelmi realitásoknak. Itt, mint máshol is, a cél a metatörténelmi „levéssel” legyőzni a kaotikus történelmi „valamivé válást” – magát a történelmet, úgy tekintve, mint személyes történelem, nemzeti történelem, az emberiség története, természettörténet, a természetfeletti története (a világ teremtése, a Teremtő működése, beavatkozása a teremtett világ működésébe). Mindezek a „történelmek” csapdába ejtik és elpusztítják az egyént, aki nem tudja, hogyan orientálja magát (és orientálja ezeket), mert a thetán elveszítette az önmagával kapcsolatos tudatosságát. De amikor a thetán eléri a teljes tudatosságát, akkor újra minden rendben lesz, az alábbi következményekkel:
Pszichoszomatikus következmények: A thetán mentális és fizikai egészséget idéz elő, megadva a lehető legjobb irányt a test és a psziché tevékenységének.
Etika: A thetán irányítja a családi kapcsolatokat, a társas és széles körűen az emberi kapcsolatokkal együtt.
Tudományos: A thetán minden területen fényt hoz a tudományos és technológiai kutatásba. A technikai és tudományos eredményeken túl kedveli a művészeti és irodalmi alkotást is. Hubbard, a tanító, íróként és tudósként egyaránt kitűnik; különösen tehetséges volt a tengerészetben, a fényképészetben, a zenében, az ásványtanban, a mezőgazdaságban és a kommunikációs rendszerekben.
Ebből a nézőpontból megfigyelhetjük, hogy az Upanisáddal való párhuzam hogyan jut el a legvégső következményeiig: a tantrizmus, ennek a vallási fejlődésnek a végterméke, olyan erőt ígér, amely abban a korban és környezetben határozottan „varázslatnak” nevezhető; a Szcientológia olyan erőt ígér, amelyet művészi-irodalminak vagy tudományosnak vagy technológiainak nevezünk; de mindkét esetben a világ misztikus megnyílásáról beszélhetünk annak a lénynek bármely beavatkozása előtt, aki felfedezte saját magában a misztikus képességet, hogy beavatkozzon.
