TÁRSADALMI VÁLTOZÁS
és
ÚJ VALLÁSI MOZGALMAK

Amellett, hogy az a puszta tény ellenségességet vált ki, hogy egy adott vallás „új” (azokban a társadalmakban, ahol túlsúlyban van az az általános feltételezés, hogy egy vallás szükségszerűen „régi”), a különféle jelenkori vallások mindegyike támadható valamilyen jellegzetes tulajdonsága miatt. Az ilyen vádak a teljes következetlenségig szerteágazók lehetnek. Így aztán, miközben bizonyos új vallásokat, amelyek arra biztatják tagjaikat, hogy vegyenek részt a hétköznapi élet jellemző tevékenységeiben, azért kritizálnak, mert állítólag „beszivárognak” a főbb szociális intézményekbe és vállalkozásokba, más csoportokat, amelyek kommunitarianizmust gyakorolnak, elkülönült közösségi életmódjuk miatt ítélnek el, és mert az embereket kiemelik a főáramú társadalomból. Némelyiket hedonista orientációja miatt bírálják, és azért, mert engedékenyen ítéli meg a szexualitást és a droghasználatot; mások nem kevésbé ellenséges kritikát kapnak amiatt, hogy a fiatalokat rendkívül aszketikus életvitelre ösztönzik. Egy olyan korban, amikor társadalmi erők széles választéka segíti elő a modern család felbomlását, gyakran az új vallásokat nevezik ki bűnbaknak azzal a váddal, hogy „szétszakítják a családokat”. Az új mozgalmakat valószínűleg ugyanolyan megalapozatlanul illetik ilyen vádakkal, ahogy a szerzetesrendi mozgalmakat is alaptalanul vádolták ilyesmivel korábbi évszázadok során.