Az antropológiában az „emic” szempont az, amely az adott kultúrában részt vevő személyek gondolatainak osztályozására fordít figyelmet. Ez szemben áll az „etic” szemponttal, amely pedig a társadalomtudományok egyik elméletének fogalmi osztályozásaiból kerül levezetésre. Eddig a pontig a vallás olyan definícióit alkalmaztuk, amelyeket elméleti szempontból vettünk, vagyis azon társadalomtudósok szempontjából, akik részt vesznek abban a jelenlegi vitában, hogy mi alkot egy vallást, és mik annak a jellemzői. Ebben a szakaszban megvizsgáljuk a társadalom résztvevőinek emic szempontját.
Az a kérdés, hogy emic szempontból vallás-e a Szcientológia, megegyezik azzal, hogy annak tekintik-e azokban a specifikus kulturális összefüggésekben, amelyek között a tevékenységét folytatja. Mivel a Szcientológia Egyház nemzetközi intézmény, ezek a kulturális összefüggések sok országban megtalálhatók. Mivel ezek komplex társadalmak, ez számos részcsoportot foglal magában: maguk a szcientológusok, a kormányzati intézmények és a vallási szaktárgyak tanulmányozói azok közé tartoznak, akik nyilvános kijelentéseket tettek e tárgykörre vonatkozóan.
Először is meg lehet figyelni, hogy maguk a szcientológusok a Szcientológiát vallásként mutatják-e be írásukban és hivatalos dokumentumaikban. (Lásd például a Mi a Szcientológia? 1993:1, 7, 141, 147; LRH-könyvösszeállítás: Mi a Szcientológia? 1994:iii).
Ami a kormányzati intézményeket illeti, a Szcientológiáról megállapították, hogy azokban az országokban, amelyekben a tevékenységeit folytatja, jogi és adómentességi szempontokból vallás. Azok a kormányzati szervek, amelyek kifejezetten kinyilvánították, hogy a Szcientológia vallás, a következők:
Végrehajtó ágazati szervek:
Bajorország Oktatásügyi és Kulturális Minisztériuma, 1973; az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, 1974; Angers-i Társadalombiztosítási Hivatal, Franciaország, 1985; Bevándorlási és Honosítási Nemzeti Hivatal, Egyesült Államok, 1986; Shöneberg Kerület, Berlin, Németország, 1989.
Adóügyi szervezetek:
Zürichi Igazgatási és Pénzügyi Osztály, Svájc, 1974; Floridai Adóügyi Osztály, Egyesült Államok, 1974; Ausztráliai Adóhivatal, 1978; Kaliforniai Szerződéses Adóigazgatóság, 1981; Kanadai Adó- és Vámügyi Igazgatóság, 1982; Paui Adóhivatal, Franciaország, 1987; Amszterdami Társasági Adóellenőr, Hollandia, 1988; Utahi Adóügyi Bizottság, Egyesült Államok, 1988; New York City Adóügyi Bizottsága, Egyesült Államok, 1988; Szövetségi Pénzügyi Hivatal, Németország, 1990; Monzai Adóügyi Bizottság, Olaszország, 1990; Leccói Adóügyi Bizottság, Olaszország, 1991; az Egyesült Államok Adóhivatala (IRS), 1993; Kaliforniai Foglalkoztatástervezési Igazgatóság, Egyesült Államok, 1994.
Bírósági testületek:
Fellebbviteli Bíróság, Washington, Egyesült Államok, 1969; Kolumbia Kerületi Bíróság, Egyesült Államok, 1971; St. Louis-i Bíróság, Missouri, Egyesült Államok, 1972; Ausztráliai Bíróság, Perth, Ausztrália, 1970; Stuttgarti Körzeti Bíróság, 1976; Müncheni Bíróság, Németország, 1979; Párizsi Fellebbviteli Bíróság, 1980; Oregon Állam Fellebbviteli Bírósága, 1982; az Egyesült Államok Washingtoni Körzeti Bírósága, 1983; Massachusettsi Felsőfokú Bíróság, 1983; Ausztrália Főállamügyészi Hivatala, 1973; Ausztrália Legfelsőbb Bírósága, 1983; Kalifornia Központi Körzeti Bírósága, Egyesült Államok, 1984; Vancouveri Fellebbviteli Bíróság, 1984; Stuttgarti Körzeti Bíróság, Németország, 1985; Müncheni Fellebbviteli Bíróság, Németország, 1985; Padovai Bíróság, Olaszország, 1985; Bolognai Bíróság, Olaszország, 1986; Hamburgi Regionális Bíróság, Németország, 1988; Berlini Bíróság, Németország, 1988; Frankfurti Bíróság, Németország, 1989; Müncheni Bíróság, Németország, 1989; Hannoveri Bíróság, Németország, 1990; Milánói Bíróság, Olaszország, 1991; Hamburgi Közigazgatási Bíróság, Németország, 1992; Németországi Legfelsőbb Bíróság, 1992; New York Bírósága, 1994; Olaszországi Adóügyi Bíróság, 1994; Zürichi Körzeti Bíróság, Svájc, 1994; Olaszországi Legfelsőbb Bíróság, 1995.
Végül, a társadalomtudósok által végzett tanulmányok rendszerint vallásként utalnak a Szcientológiára, és az új vallási mozgalmak növekvő csoportjához tartozónak tekintik.
A Szcientológiáról készült egyik első tanulmány, Harriet Whitehead Religious Movements in Contemporary America (Vallási mozgalmak a jelenkori Amerikában) című könyvben közölt cikke „a zsidó-keresztény hagyományon teljesen kívül eső vallási mozgalmak növekvő csoportja” kategórián belül helyezi el. (1974:547)
Hasonló módon, Roy Wallis „The Road to Total Freedom: a Sociological Analysis of Scientology” (Út a teljes szabadsághoz: a Szcientológia szociológiai elemzése) című monográfiája (1977), amely azt a történelmi fejlődést, valamint azon hitelvi és szervezeti átalakulásokat elemzi, amelyek a Dianetikától a Szcientológiába vezető átmenet alatt következtek be, a tanulmány tárgyát egyértelműen az új vallási csoportokon belül helyezi el. Wallis a Szcientológiát olyan vallásnak tekinti, amely nagymértékben igazodik a jelenkori nyugati társadalom vallási piacához – amint Wilson évekkel később erre rámutatott. Annak hangsúlyozása, hogy milyen e világi előnyökben fognak részesülni a tagok a vallás gyakorlása által, a jellegzetes szónokiasság alkalmazása, valamint egy bürokratikus és ésszerűen felépített szervezet a jelenkori nyugati értékeket tükrözi, hiszen „a világban az élet racionalizálása létrehozta azokat az intézményeket, amelyek által a megváltás a racionalizmusba vetül”. (1976:246)
Frank Flinn „Scientology as Technological Buddhism” (A Szcientológia mint technológiai buddhizmus) című tanulmányában, amely az Alternatives to American Mainline Churches (A fő amerikai egyházak alternatívái) című kötetben jelent meg, kijelenti, hogy a Szcientológia „a legérdekesebb az új vallási mozgalmak közül” (1983:89), mégpedig azért, mert „sok közeli hasonlóságot mutat a buddhizmussal” (93).
The Social Dimensions of Sectarianism (A szektarianizmus társadalmi dimenziói) című 1990. évi könyvének egyik fejezetében Bryan Wilson határozottan állítja, hogy a Szcientológia „szekularizált vallás”, majd rámutat, hogy megfelel a vallásokra rendszerint jellemző 20 pontból álló felsorolásnak, felvetve, hogy „a Szcientológiát valóban vallásnak kell tekinteni, mégpedig azon metafizikai tanítások tekintetében, amelyeket támogat (és nem azért, mert a szervezetét egyházként írja le), de olyan vallás, amely a jelenkori társadalom sok gondját tükrözi”. (1990:288) Azzal a kérdéssel egészíti ki elemzését: „Ha javaslatot kellene tenni arra, hogy milyen a modern vallás, talán a Szcientológia megfelelne ennek, mert beleillik abba a szekularizált világba, amelyben működik, és amelyből szervezett struktúrájának és gyógyítási feladatainak legnagyobb részét meríti.” (1990:288)
A Szcientológia az egyik vizsgált csoport az új vallási mozgalmakat tanulmányozó néhány legfontosabb könyvben: New Religious Movements: a Practical Introduction (Új vallási mozgalmak: gyakorlati bevezetés) Eileen Barkertől (1992), továbbá Encyclopedia of American Religions (Az amerikai vallások enciklopédiája) és Encyclopedic Handbook of Cults in America (Amerikai kultuszok enciklopédikus kézikönyve) J. Gordon Meltontól (1992). A Szcientológia taglalásra kerül még, egyéb új vallási csoportokkal együtt, James Beckford Cult Controversies: Societal Responses to the New Religious Movements (Kultuszokkal kapcsolatos polémiák. Társadalmi válaszok az új vallási mozgalmakra) című könyvében (1985), Thomas Robbins Cults, Converts and Charisma: the Sociology of New Religious Movements (Kultuszok, áttért személyek és karizma: az új vallási mozgalmak szociológiája) című könyvében (1991) és Massimo Introvigne és Jean Francois Mayer L’Europe delle Nuove Religioni (Az új vallások Európája) című könyvében (1993).
Összefoglalva, tapasztalati szempontot felvéve megfigyelhetjük, hogy a Szcientológiát vallásnak tekintették azokban a kulturális összefüggésekben, amelyekben a tevékenységeit kifejtette, idesorolva kormányzati szervek nyilatkozatait, illetve az Egyház tagjai és az új vallási mozgalmakat kutató társadalomtudósok által tett kijelentéseket is.
