A vallási imádat minden vallás szerves része, bár az imádat módjai minden vallásnál különbözőek. A vallás és az imádat közötti megbonthatatlan kapcsolat nyilvánvaló a józan észen alapuló megértés számára, amely az imádatot csodálatteli odaadásként és elkötelezettségként határozza meg. Az ilyen jellegzetes hozzáállások és tettek egyértelműen jellemzőek a vallásra, amely funkcionálisan úgy definiálható, hogy „a végső meghatározottság állapota” vagy „a végső átalakulás eszköze”. Az imádat intenzív érdeklődési területekre irányul. Az imádattal áthatott viselkedés és tettek még nyilvánvalóbbak a vallásban, amely szubsztanciálisan úgy definiálható, hogy „összhang a személyes és társadalmi lét transzcendens alapjával”. A vallási imádat emberfeletti hatalmak felé irányul. Bármelyik definíciós megközelítést vesszük, minden vallás imádattal kezdődik és végződik.
A vallási imádat fogalmába tartozó hozzáállások és tettek skálájába beletartozik a vallás teljes aktív oldala. Legszélesebb körét tekintve, a vallási imádat magában foglal minden rítust, szertartást, ceremóniát, gyakorlatot, követendő szokást, szolgáltatást, amely valamilyen szent összefüggésben, szent célból történik. Ennek fényében a vallási imádatba minden beletartozhat a nyilvános ünneptől a magányos elmélkedésig, a komoly ünnepélyektől a szokásszerű foglalatosságokig. De az „imádat” kifejezést általában fenntartjuk a tartós vallási meggyőződések, értékek és nézetek valamilyen fegyelmezett cselekvéssoron keresztüli szándékos ápolásának. Ilyenformán a vallási imádatban részt vesz az egész személy, rögzített istentiszteleti sémákat követve, ahogyan a konkrét vallási tradíció meghatározza. Persze a vallási tradíciók különböznek az imádat tárgyaiban, formáiban és alkalmaiban, attól függően, hogy mit értenek isteni és emberi realitás alatt.
IV.I. A vallási imádat tárgya a Szcientológiában
A vallások hosszú történelme során az imádati tárgyak közé tartozott minden, a természetfeletti lényektől a természeti színhelyekig, a láthatatlan erőktől a hősies egyénekig, az absztrakt alapelvektől a konkrét szimbólumokig. De ahogy Arnold Toynbee történész rámutatott, az emberiség által folytatott vallási imádat látszólagos sokszínűsége lecsökkenthető három tárgyra vagy célpontra: a Természet, az Emberiség és egy Abszolút Realitás, amely sem a Természet, sem az Emberiség, de mégis jelen van bennük, ugyanakkor meghaladja őket.
A legtöbb vallástörténész egyetért abban, hogy a vallás legkorábbi formái természeti jelenségek vagy helyi közösségek imádatában gyökereztek. Az ókori világ politeizmusai a természeti környezet vagy az emberi világ erőit és lehetőségeit ünnepelték. A vallási imádat e formái biztosan nem tűntek el a föld színéről. De a nagy „világvallások” mind az Abszolút Realitás imádatára koncentrálnak, amely túlmutat mind a természeten, mind a történelmen.
Ezt az Abszolút Realitást nagyon különböző módokon fogják fel a különböző vallásokban. Nagy vonalakban, a nyugati judaizmus, kereszténység és iszlám személyes viszonylatban érti ezt az Abszolút Realitást. E tradíciók egy személyes Realitást imádnak, akit ismerni lehet, és relációs módon lehet szolgálni. Az ilyen teisztikus vallások által folytatott vallási imádat végső célja a személyes Lénnyel való kapcsolat. Ezzel ellentétben, újra nagy vonalakban, a keleti hinduizmus, buddhizmus és taoizmus, ezt az Abszolút Realitást személytelen formában képzeli el. E tradíciók egy egyesítő Realitást imádnak, amelyet befelé fordulva lehet megérteni és megtapasztalni. Az ilyen monisztikus vallások által folytatott vallási imádat végső célja az Egyesülés ezzel a személytelen Lénnyel.
A Szcientológia világosan azok közé a vallások közé tartozik, ahol a vallási imádat egy olyan Abszolút Realitásra irányul, amely meghaladja a természet rendjét és az emberi létezést, miközben fenntartja és kiteljesíti mindkettőt. Ahogy fentebb említettük, a vallási élet végső célja a Szcientológiában a túlélés „egy Legfelsőbb Lényen keresztül” vagy a „Végtelenként”. Ahogy látni fogjuk, a Szcientológia Egyházban az auditálás és a képzés a vallási imádat elsődleges formái. Ezek a vallási imádati tevékenységek felvértezik és segítik a szcientológusokat abban, hogy túléljenek és jól boldoguljanak mind a nyolc dinamikán. E szellemi gyakorlatok egészséges és boldog egyéneket, családokat és csoportokat hoznak létre. De végső soron a vallási imádat lehetővé teszi az egyes szcientológusoknak, hogy felfedezzék önmagukat mint szellemi lényt egy olyan szellemi univerzumban, amely radikálisan túlmutat a fizikai testen és az anyagi világon.
Mint ilyen, a Szcientológia megértése az Abszolút Realitásról több közösséget mutat a keleti vallások misztikus hagyományaival, mint teisztikus nyugati megfelelőikkel. Bár a Szcientológia Egyház határozottan megerősíti Isten létezését, nincs semmilyen dogmája Isten természetéről. A szcientológusok szabadon szimbolizálhatják Istent személyes vagy személytelen módon, amíg megerősítik Isten realitását. Az esetek nagy többségében azonban kevésbé gondolják azt, hogy Isten egy személyes lény, aki személyes elkötelezettséget és engedelmességet követel, hanem inkább azt, hogy egy spirituális erő, amely egyéni kutatásra és felfedezésre ösztönöz. Istent inkább belül lehet megtalálni, mint kívül, és inkább egyéni tapasztalaton keresztül, mint dogmatikus tanításokon keresztül.
IV.II. A vallási imádat formái a Szcientológiában
Az imádat formái vallásról vallásra különböznek, attól függően, hogy az adott vallás hogyan értelmezi az isteni és az emberi realitást. De meg lehet állapítani bizonyos széles körű általánosításokat a nyugati és a keleti vallási hagyományok által folytatott imádati formák között. Ellentétben a nyugati vallási hagyományokkal, ahol a vallási imádat módjai egy személyes Isten felé irányított ima és dicséret körül forognak, a keleti vallásokban a vallási imádat módjai a meditációra és egy személytelen Abszolútummal való azonosulásra épülnek. Az előbbi vallások az egyén és a Legfelsőbb Lény közötti viszonyt ünneplik, az utóbbiak a kapcsolatot a személy valódi önmaga és a végső Realitás között hozzák létre.
Bár a Szcientológia jellegzetes vallás a saját jellegzetes vallási imádati formáival, e formákban sokkal több a közösség a keleti vallások spirituális gyakorlataival, mint a nyugati hitek spirituális odaadásával. Keleti megfelelőihez hasonlóan, a Szcientológia Egyházban a vallási imádat egy rendkívül fegyelmezett és részletesen kidolgozott folyamat, amely önvizsgálatot és önfejlesztést tartalmaz. Ezek az egyéni tudatosság és képesség növelésére szolgáló szellemi gyakorlatok durván két kategóriára oszthatók: képzésre és auditálásra, és ezek alkotják a Szcientológia Teljes Szabadsághoz vezető Hídjának két oldalát.
A Szcientológia-auditálás, amely bizonyos hasonlóságokat mutat a keresztény gyónáshoz és a buddhista meditációhoz, a szellemi tanácsadás egy formája, amely lehetővé teszi a személynek, hogy felfedezze az identitását mint szellemi lény, aki a végtelen túlélés lehetőségével bír.
A Szcientológia-auditálás, amely bizonyos hasonlóságokat mutat a keresztény gyónáshoz és a buddhista meditációhoz, a szellemi tanácsadás egy formája, amely lehetővé teszi a személynek, hogy felfedezze az identitását mint szellemi lény, aki a végtelen túlélés lehetőségével bír. Az auditálás a nagyon egyszerűtől a mélyebbre hatoló vallási tapasztalatokig terjed, ahogy az illető egyre magasabbra jut a Hídon. A szcientológusok hisznek abban, hogy a szellemi tudatosság és képesség legmagasabb szintjeit csakis fokozatokra felosztott auditálási szinteken végighaladva lehet elérni. Az auditálás alacsonyabb szintjei eljuttatják az egyént a „Clear” nevű szellemi állapotba, ahol felszabadul, és épelméjű, termelékeny életet élhet, miközben az auditálás magasabb szintjei, más néven az „Operatív Thetán” szintek, a thetán azon képességét szolgálják, hogy közvetlenül befolyásolja az életet, az anyagot, az energiát, a teret és az időt.
A Szcientológia-képzés, amely hasonlít a judaizmus, a kereszténység, valamint a hinduizmus és a buddhizmus szentírás-tanulmányozásához és vallástanításához, a vallásoktatáson keresztül elért tudás révén kiterjeszti az auditálással elért szellemi szabadságot. A széles körű képzés a Szcientológiában számos tanfolyamra oszlik, az alacsonyabb szintű tanfolyamoktól kezdve, amelyek alapelveket tanítanak, a felsőbb szintű tanfolyamokig, amelyek tartalmazzák a Dianetika és a Szcientológia teljes filozófiai és technikai anyagát. Ebben a tekintetben a képzés ugyanannyi spirituális rálátást nyújt, mint az auditálás. Ennek megfelelően a hit gyakorlása a szcientológusok számára egyenlő részben áll auditálásból és a Szcientológia alapelveit és technológiáját átadó képzésből. A személy nem képes elérni a teljes szellemi tudatosságot és erőt anélkül, hogy fel ne menne a Teljes Szabadsághoz vezető Híd mindkét oldalán.
Miközben minden vallás legfőbb imádati formái szent tárgyakra irányulnak, és spirituális tapasztalatoknak adnak kifejezést, vannak más szertartások, amelyeket rendszeresen végeznek az imádat szellemében. Az ilyen egyéb gyakorlatok közül elsődlegesek az átmeneti rítusok, amelyek az egyéni és közösségi életben lejátszódó átmenetek és átalakulások nagy pillanatairól emlékeznek meg. Minden vallásban jelen vannak a hívő életciklusának és a tradíció szent történelmének ünnepei, és ezalól a Szcientológia sem kivétel. A Szcientológia-egyházak rendszeresen megünneplik a névadás, a házasságkötés és a temetés rítusait a Szcientológia szertartásainak megfelelően, valamint megemlékeznek a szent történetük és a mindennapi élet ünnepnapjairól is.
IV.III. Vallási imádati alkalmak a Szcientológiában
A vallások történetében a vallási imádat egyaránt történhet privát vagy nyilvános alkalmakkor. A vallási imádat nem korlátozódik hivatalos szertartásokra és az egybegyűlt vallási közösség kollektív ünnepségeire. A privát imádatot gyakran találjuk meg odahaza, ahol gyakran kötődik meghatározott időpontokhoz (például étkezések, felkelés, lefekvés). A keresztények napi áhítatai, a zsidók rituális áldásai, a muszlimok napi imái, a hinduk szertartási kántálása és a buddhisták ülő meditációja mind a vallási imádat hiteles megnyilatkozásai, bár az illető az otthonában, sőt az elméje magányában hajtja végre őket. De a vallási imádat nyilvános esemény is, akár másokkal összhangban, akár pusztán mások társaságában végzik. A teisztikus nyugati vallásoknál a szervezett imádat a nyilvános vallási imádat normája. Az emberek a szavaikat formális imák és dicséret formájában intézik Istenhez, és Isten szava az írásokban és írásmagyarázatokban érkezik vissza az emberekhez. A nyilvános vallási imádat sémája a monisztikus keleti vallásoknál valamelyest eltérő. Az biztos, hogy számos olyan körülményes szertartás és fesztivál van, amelyeket kollektívan ünnepelnek. De az egyéni imádatgyakorlók jellemzően nyilvános szentélyekben gyűlnek össze, ahol minden egyes hívő a személyes áhítatának megnyilvánulásaként intonálja és hajtja végre az előírt rituális kijelentéseket és gesztusokat. Mindkét nyilvános imádati minta esetén a vallási imádat végrehajtásához szükség van szakértők olyan csoportjára, akik mesterei a vallási imádat eszközeinek és jelentésének.
Más vallásokhoz hasonlóan, a vallási imádat a Szcientológia Egyházban is történhet privát vagy nyilvános alkalmakkor. Az auditálás végbemehet bármilyen nyugodt, zavarmentes környezetben, például otthon is. Mindazonáltal ilyen körülmények között egy magasan képzett esetfelügyelő felügyeli, az auditálási ülésekről készült folyamatos feljegyzések alapján. Az auditálások túlnyomó többsége egyházi épületekben megy végbe, ahol különlegesen felszerelt helyiségek vannak erre a célra, és ahol az esetfelügyelők és mások segítsége könnyen hozzáférhető, és segíti e vallási szolgáltatások ütemezését és adminisztrációját. Az otthoni levelező tanfolyamok kivételével, amelyek célja végigkalauzolni a személyt az alapvető Dianetika- és Szcientológia-könyveken, minden formális képzést egyházi létesítményekben végeznek, képzett tanfolyam-felügyelők irányítása alatt. A felsőbb szintek (az „OT”-szintek) némelyikén az auditálást „szólóauditálás”-ként végzik. Ebben az esetben a szcientológus pontos utasításokat követ, egyedül auditálva magát, miközben egy személyben ő az auditor és az auditálást kapó személy. De a szólóauditálás csak egy haladó szervezet vagy a Flag Szolgáltató Szervezet égisze alatt történhet, ahol az auditálási ülések írott feljegyzéseit rendszeresen átnézik az esetfelügyelők, annak biztosítására, hogy az auditálás tartsa magát az idevágó írásokhoz, és elérjék az elvárt szellemi nyereségeket. Bár az auditálás és a képzés egyaránt inkább egyéni, mint csoportos vallási imádati tevékenység a Szcientológiában, ez nem szokatlanabb annál, amikor egy buddhista egy buddhista központban meditál egy spirituális mester irányítása alatt, vagy amikor egy rabbitanuló a Tórát egy jesivában tanulmányozza egy talmudista tudós irányítása alatt.
Az imádati alkalmak bármilyen számbavételekor – legyen az privát vagy nyilvános, magányos vagy szervezett – a vallási imádat helyéül szolgáló központ nélkülözhetetlen szerepet játszik minden vallásban. Az ilyen vallási imádati központoknak különfélék az elnevezéseik, és különböznek az építészeti megoldásaik. A székesegyházak, a zsinagógák, a mecsetek, a templomok, az asramok, a szentélyek mind saját, jellegzetes külsővel és hangulattal rendelkeznek. De a vallásos céljaik és funkcióik meglehetősen hasonlóak. Ezek a „vallási imádati helyek” biztosítják azt a szent környezetet, ahol az adott vallásnak megfelelő „istentiszteletet” rendszeresen végzik. Mint minden vallásnak, a Szcientológia-egyházaknak is megvan a saját jellegzetes légkörük. De ezek a központok mind a privát, mind a közösségi imádat terén nyújtanak szolgáltatásokat.
IV.IV. Következtetés
Szakmai képzésem és fentebb összefoglalt tudományos kutatásaim alapján meg vagyok róla győződve, hogy a Szcientológia vallási imádatot folytató közösség. Ahogy egy új valláshoz illik, a Szcientológia Egyház imádati formái jellegzetesek, és összhangban vannak azzal, ahogy az isteni és emberi realitásokat értelmezi. De más vallási hagyományokhoz hasonlóan, a Szcientológia által folytatott vallási imádat is arra szolgál, hogy elmélyítse az egyén, a család, a közösség és végső soron a világ szellemi tudatosságát, és fejlessze a szellemi képességüket.
Lonnie D. Kliever
1994. szeptember 26.
