E jelentés szerzőjét a Kaliforniai Szcientológia Egyház bízta meg annak a kérdésnek a kivizsgálásával, hogy jogi értelemben vallás-e a Szcientológia. A szerző beleegyezett, hogy (díjazás nélkül) elvégzi ezt a feladatot, oly módon, hogy saját maga által választott időpontokban és helyeken az ország különböző részein interjúkat folytat le a Szcientológia Egyház híveinek keresztmetszetét képviselő alanyokkal.
1980 júniusa, júliusa és augusztusa során 21 véletlenszerűen kiválasztott személlyel került sor interjúra a Szcientológia Sacramentóban (Kalifornia), Albuquerque-ben (Új-Mexikó), Washingtonban és Clearwaterben (Florida) található létesítményeiben. Mindegyik interjú arra igyekezett fényt deríteni, hogy a válaszadó hogyan került kapcsolatba a Szcientológiával, milyen a jelenlegi kapcsolata a mozgalommal, az milyen szerepet tölt be az életében, és milyen változást hozott számára a létezés végső kérdéseinek megértésével kapcsolatban.
Az interjúk célja nem a Szcientológia tanításának vagy tantételeinek meghatározása volt, hanem annak megállapítása, hogy mit ad a Szcientológia a követőnek. A megközelítés hasonló volt ahhoz, amelyet egy kaliforniai bíróság alkalmazott a Fellowship of Humanity kontra Alameda megye ügyben annak megállapítására, hogy ez a nemteisztikus szervezet jogosult-e ingatlanadó-mentességre mint „vallás”:
Tehát egy ilyen esetben a vizsgálat egy arra vonatkozó objektív vizsgálat, hogy az adott meggyőződés ugyanazt a helyet foglalja-e el a meggyőződést vallók életében, mint amit az ortodox meggyőződések foglalnak el a hívő többség életében, és hogy egy adott csoport, amely az adómentességet igényli, olyan magatartást mutat-e, amilyet a vallásosnak elismert csoportok mutatnak.
153 Cal.App.2d at 6920
Az interjúalanyok között 13 férfi és 8 nő volt, közülük 8 teljes idős egyházi dolgozó (papság?) és 13 részidős (laikusok?). Néhányan csak nagyjából egy éve voltak a mozgalomban, mások pedig már sok (akár 18 vagy 20) éve. Bár a válaszokban jelentős eltérések voltak, az utolsó interjúknál már csak nagyon kevés „új” anyag bukkant fel, legnagyobbrészt ugyanazok az információk és tapasztalatok ismétlődtek, amelyek a korábbi interjúk során már elhangzottak. Tehát bizonyos értelemben az embernek az volt érzése, hogy sikerült „telítettségi” mélységig feltárnia, hogy milyenfajta válaszokat generálnak a feltett kérdések.
Az interjúkészítő megpróbálta nem „sugallni” az interjú célját, és amikor csak lehetett, olyan kérdéseket tett fel, amelyekre nem lehet pusztán igennel vagy nemmel válaszolni, majd követte a válaszadók által említett kifejezések és elgondolások fonalát, nem pedig bevezető nélkül kérdezett rá ezekre, mint egy sabloninterjúban. A kérdések addig nem is utaltak a „vallásra”, amíg a válaszadók szóba nem hozták, inkább arra koncentráltak, hogy „mit adott önnek a Szcientológia?”.
Megjegyzés: A szerző az USA-beli Keresztény Egyházak Nemzeti Tanácsának (NCC) vallásszabadságért felelős ügyvezetője volt (1960–1990), majd vallásszabadság-szakértőként működött (1990– ). A szerző teljes és kizárólagos felelősséget vállal e tanulmányért és a benne foglalt megállapításokért. Azok nem az NCC-nek vagy bármely tagfelekezetének tulajdoníthatók.
